Zsolt
2016. június

„,Hajókiránduláson vettünk részt, Coco és Felicité szigetekre. Nagyon szép és nyüzsgő a víz alatti világ, mindenféle színekben pompázó halak, kristálytiszta víz. Aztán a nap fénypontja, mikor az egyik kísérőnk a mélybe merült és egy teknőssel úszott fel.. Majd még eggyel.. Nagyon jó élmény volt együtt úszni ezekkel a páncélosokkal..”

Mi a párommal a nászutunkat töltöttük a csodálatos Seychelle-szigeteken. A repülőút egy kicsit izgalmas volt az Air Berlin jóvoltából, de szerencsére nyitva volt a szemünk és végül befutottuk a csatlakozást.
Az első 3 napot Beau Vallon Beachen töltöttük egy nagyon jó apartmanban.
A tengerpart hosszú, fehér homokos, az egyik végén gránit sziklákkal, a másik végén pedig egy kis részen lehet sznorizni is, de vigyázat a víz elég sekély és a fenéken sok a tengeri sün! A naplemente valami bámulatos és a távoli szigetek látványa is, ahogy szinte mindig felhőkbe burkolóznak.

Tovább olvasom >>>

Zsolt
2016. június

„,Hajókiránduláson vettünk részt, Coco és Felicité szigetekre. Nagyon szép és nyüzsgő a víz alatti világ, mindenféle színekben pompázó halak, kristálytiszta víz. Aztán a nap fénypontja, mikor az egyik kísérőnk a mélybe merült és egy teknőssel úszott fel.. Majd még eggyel.. Nagyon jó élmény volt együtt úszni ezekkel a páncélosokkal..”

Mi a párommal a nászutunkat töltöttük a csodálatos Seychelle-szigeteken. A repülőút egy kicsit izgalmas volt az Air Berlin jóvoltából, de szerencsére nyitva volt a szemünk és végül befutottuk a csatlakozást.
Az első 3 napot Beau Vallon Beachen töltöttük egy nagyon jó apartmanban.
A tengerpart hosszú, fehér homokos, az egyik végén gránit sziklákkal, a másik végén pedig egy kis részen lehet sznorizni is, de vigyázat a víz elég sekély és a fenéken sok a tengeri sün! A naplemente valami bámulatos és a távoli szigetek látványa is, ahogy szinte mindig felhőkbe burkolóznak.

**************************************************

A 3. napon jött a szállásunkra Henry, aki egy fiatal, helyi srác, nagyon jól beszél angolul. Egy teljes napos, autós túrán vitt el bennünket Mahe legszebb partjaira és a fővárosba, ahol megnéztük a halpiacot és persze az Éden-szigetet is.
Ezután egy nap csak a strandolás és lazítás jegyében telt Beau Vallon-on, majd másnap áthajóztunk következő állomáshelyünkre La Digue-re.
La Digue egy igazi álomsziget. Alig van motoros jármű, a turisták és a helyiek is biciklivel közlekednek leginkább. Az apartmanunkat keresve 2 helyi is megállt, megkérdezték, hogy tudnak-e segíteni… Az elsőt még illedelmesen eligazítottuk, a második viszont hallva, hogy hova tartunk azonnal mondta, hogy álljunk meg és ő hívja őket, majd ők jönnek értünk biztosan… Így is lett, elfoglaltuk az apartmant és elindultunk gyalog bejárni a környéket… elmentünk egész Grand Anse partjáig, ahol csodálatos látvány és erős hullámok fogadtak bennünket.
A visszaúton már kicsit sötétedett, egyre több méretes denevért lehetett látni, ahogy suhantak felettünk. Másnap a szálláson kapott bicajokkal jártuk be az északi partokat. Az európai nyüzsgésből és zajból kimozdulva, csodálatos az a zavartalan környezet, amivel ezen az apró szigeten találkozhattunk. A kb. 29 fokos meleget jól enyhíti a tenger felől áramló légmozgás a bringázás során, a látvány pedig egyedülálló.
Az út végét kb. 3 óra alatt értük el, persze sűrű fotós megállókkal. Ezután úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Grand Anse-ra és bejárjuk az „eldugott” strandokat, Petit és Coco-t. Vékony csapásokon juthatunk el először Petit Anse-ra, már ez is egy képeslapra illő kis strand, de sietve tovább indultunk Coco-ra, ahol egy kis pihenést, strandolást terveztünk… A beachig elég húzós az út, igazi kis túra ösvény, sok sziklával, emelkedővel, de nagyon megéri!
Coco Anse egy elég hosszú partszakasz, aminek a túlsó végén vannak az igazi szép sziklák.. Hihetetlen, ahogy sétálva a homokon, sokszor bokáig merültünk a hófehér homokban…
Este meglátogatott bennünket Robert… Következő napra megbeszéltünk egy túrát, a partokon és sziklákon át Anse Source d’Argent partra… Reggel egy kis csúszással indultunk Grand Anse-ról és kalandos utakon, tényleg sziklák közt csúszva-mászva értünk el a szebbnél szebb partszakaszokra.
Egy gyönyörű kis parton fogyasztottuk el Robert által elkészített, gyümölcsökből és kreol ételekből összeállított ebédünket.
Ezután jött a „vizes” szakasz… Átkelés a sziklafal mellett a tengeren keresztül.. Majd megérkeztünk a csodálatos Anse Source d’Argent-re… Itt fürdőztünk, napoztunk estig, majd kifele végigsétáltunk a parkon és etettünk óriás teknősöket.
Másnap a Robert által lebeszélt hajókiránduláson vettünk részt, Coco és Felicité szigetekre. Nagyon szép és nyüzsgő a víz alatti világ, mindenféle színekben pompázó halak, kristálytiszta víz. Aztán a nap fénypontja, mikor az egyik kísérőnk a mélybe merült és egy teknőssel úszott fel.. Majd még eggyel..
Nagyon jó élmény volt együtt úszni ezekkel a páncélosokkal..
Délután még pihentünk a kis kikötő melletti parton, majd este felmentünk a hegy tetejére a kilátóba. Gyönyörű fentről a naplemente, ahogy a sok kis sziget mögött bukik a tengerbe.
Méltó befejezése volt ennek a csodálatos négy napnak, amit, ezen az álomszigeten töltöttünk!
Reggel indulás a kompra, már a fedélzeten voltunk, amikor a kapitány szólt, hogy nézzünk le. Egy rája csapat úszkált a hajó mellett. Praslinra mentünk, ahol már várt ránk az ottani idegenvezető és indulhattunk is a túránkra. Első állomás a Vallée de Mai Nemzeti Park volt, ami buja növényzetével és a csak itt honos pálmafáival kötelező látnivaló a szigeten. Ebben a parkban órákig lehetne bolyongani, de mi siettünk tovább, hogy minél többet időzhessünk a világhírű Anse Lazio parton.
Útközben megnéztük Praslin többi partszakaszát is, majd egy kb. órás út végén megérkeztünk. Az Anse Laziot nem hiába emlegetik, mint a világ egyik legszebb partja, hosszan elnyúló homokos part, gyönyörű gránit sziklákkal övezett kis öböllel. Egy esküvő is zajlott a délután folyamán, miközben minket is elfogott a nosztalgia… A part sarkában van egy becsületkasszás kis büfé is, ami nagyon hangulatos a fák között.
Fájó szívvel hagytuk ott, de menni kellett az utolsó kompra, mellyel visszamentünk Mahera, hogy elfoglaljuk utolsó esti szállásunkat, egy reptérhez közeli szálláshelyen az Anse Aux Pins parton. Fáradtan és éhesen érkeztünk, majd megkérdeztük a tulajdonost, hogy van-e a közelben étterem. Ő azt mondta a legközelebbi étterembe, ha taxival akarunk menni, az kb. felér a vacsora árával, másik éttermek meg csak a szállóvendégek részére vannak nyitva. De javasolja, menjünk át szembe a kisboltba és vegyünk ott hideg élelmet. Jobb híján átballagtunk, majd azért ott is megkérdeztem, nem tud -e valami alternatívát. Mire az épp bent lévő vásárló közbeszólt, hogy van egy pár km-re! Ő arra megy a barátjával, pattanjunk be és elvisz. Hát kis félelemmel, de beültünk és elvittek egy kínai étterembe, ami kb. 10 percnyire volt. Mondanom sem kell egyedül voltunk és a várakozás közben már azon gondolkodtunk, hogy jutunk vissza. Megkérdeztük, tudnak-e nekünk valami taxit hívni!? A kedves hölgy csak mosolygott, majd odaszólt az egyik kollégájának, ő úgy is megy haza, majd visszavisz, csak mondjuk az utat! A vacsora isteni volt és álmomban sem gondoltam volna, hogy ez csak így megoldódik! Hipp-hopp a szálláson voltunk.
Az utolsó nap már csak a szuvenirek vásárlásáról és lazításról szólt. Helyi buszjárattal bementünk a közeli Anse Royal városkába és vettünk pár emléket és a korábbi szigettúrán megismert Take Away étteremben finom ebédet. Aztán a szállodánk külön kis partján vártuk meg az esti repülő indulását. A szálloda ingyen és bérmentve vállalta csomagjaink megőrzését és egész napra biztosította a napágyak és part használatát.
Este fél kilenckor indult a gépünk. Szerencsére a hazaút már zökkenőmentes volt.