Élménybeszámolók

2013 januárban három csodálatos hetet töltöttünk el a Seychelle-szigeteken párommal. Az út szervezésében Attila központi szerepet játszott és már az előkészítésben is nagyon sokat segített. Ő javasolta, ha már úgy is ilyen hosszú időre utazunk próbáljunk ki egy hajó kirándulást, mert az egy hét alatt nagyon sok szép helyet be tudunk járni. Életünk egyik legnagyobb élménye lett az az egy hét 🙂

Egy 40 méteres szuper vitorlás hajóval körbehajókázni a szigeteket egyszerűen leírhatatlan élmény, olyan helyeken jártunk, ahová szárazföldön nem vagy csak nehezen jut el az ember. Néztünk naplementét a tengeren ringatózva, reggeliztünk álomszép öblökben a partot bámulva, felkeltünk hajnalban, hogy lássunk egy napfelkeltét a tenger felett, jártunk az óriás teknősök szigetén, meglátogattunk egy elzárt privát szigetet meseszép tengerparttal és 2-3 méteres hullámokkal, ettünk frissen fogott halat a tengerből, delfinek úszkáltak a hajó körül és követtek hosszú tengeri mérföldeken át, etettünk és simogattunk olyan halakat a kezünkből amiket csak filmen, vagy akváriumban láttunk, reggelente úsztunk egyet a hajó körül testmozgás gyanánt, tengeri kajakkal jártunk körbe apró szigeteket, búvárkodtunk korallzátonyok között,…….. (Attila azt mondta csak két bekezdés lehet ezért nem írhatok többet, de ha igazán szép élményre vágysz, akkor ezt próbáld ki!)

Sanyi és Fanni
2013. január

A Seychelle-szigetekre, illetve bármilyen más egzotikus helyre manapság könnyedén el lehet jutni. Viszont mit ér egy üdülés egy luxusszálló medencéjének vagy strandjának partján? Ha valaki tényleg meg akarja ismerni, fel akarja fedezni a Seychelle-szigeteket, azok növény- és állatvilágát, annak muszáj hajóra szállnia, és talán kicsit kilépni a komfortzónájából.

Amit cserébe kap: élmény, kaland, meseszép helyek a valóságos földi paradicsomban.

Seychelle-szigeteki utazó

Örömmel osztom meg tapasztalatainkat. Csak ajánlani tudom a hajóuta, életünk legjobb és legszebb nyaralása volt pedig már jártunk pár helyen a világon. A hajóút fantasztikus élmény volt, pedig az elején féltem, hogy 7 napig a hajón hogy fogom bírni. Semmi gond nem volt, sőt életre szóló szuper élmény.

Álomszép helyeken jártunk, minden nap másik szigetet tudtunk felfedezni és sok valóban meseszép partot.  Ezek a szigetek még csodásabbak, mint Mahé. A hajón teljes ellátás volt, reggeli, ebéd, vacsora, 5 órai tea és süti, nagyon finom ételek voltak és szerintem mindenki talál kedvére valót, mindig volt több fajta hús, csirke, hal, stb, több köret, saláta, gyümölcs. Este mindig állt a hajó egy szélvédett öbölben, úgyhogy ne féljetek a hajóúttól. Attila egyébként mindent elmond a hajóútról és a szigetekről, nyugodtan kérdezzétek.

Nagyon jó fej és kedves a személyzet is a hajón, teljesen családias volt a hangulat az utastársakkal is, mivel 12-18 fő van a hajón. Teljesen elégedettek voltunk mindennel, pedig elég kritikusak vagyunk. Egész út alatt azt csináltok amihez kedvetek van, ha akartok búvárkodtok, sznorkeleztek, kajakoztok, vagy kimentek a szigetre. Az OTS szerintünk maximálisan megbízható nem kell félni a Seychelle-re utalástól mivel egyből a hajótársaságnak és a szállodának utaltok és kapjátok a visszaigazolást és a vouchert. Tehát nincs olyan hogy csődbe megy az utazási iroda ahova befizettek.

Valamint nagyon nagy élmény a vitorlás és romantikus is. Mi nászutunkat töltöttük itt és mondhatom felejthetetlen volt,  csak pozitívan tudok nyilatkozni és áradozni. Mi 1 hét hajóút után 4 napot Mahen  voltunk. A szállást és a bérautót is  az OTS intézte nekünk mindennel nagyon elégedettek voltunk.

Csodás élmény volt bátran merem ajánlani bárkinek.

Szerintem olcsóbb is mintha külön mentek a szigetekre és időtakarékosabb is. Hajóúton több program is van sznorkelezés, búvárkodás, kajakozás, stb. Nagyon jó választás, főleg a hajóút, álomszép helyekre juthattok így.

Beatrix

2012-ben döntöttünk úgy, hogy máshová és máshogyan utazunk. Így választottuk a Seychelle-szigeteket és töltöttünk egy hetet Mahen és egy hetet a Silhouette Cruises Sea Bird hajóján. Már kipihenten érkeztünk, a körutazás pedig a fő szigeten való láblógatás után intenzívebb élményekkel és gyönyörű látvánnyal szolgált. Seychelle amúgy sem a tömegekről szól de hajóval igazán érintetlen, türkiz vizeken hajóztunk és makulátlan tengerpartokon fürödtünk. A hajót nagyon kényelmesnek, tágasnak találtuk, az ellátás kifogástalan volt és annyira megszerettük Seychelle-t, hogy idén már a harmadik alkalommal fogunk odautazni.

Tamás és Viola
2016. április-május

2013-ban töltöttünk 3 felejthetetlen hetet a Seychelle-szigeteken, mely egyben az esküvőnk és a nászutunk helyszíne is lett. a sziget egyik legszebb tengerpartján, a fürdőző turisták legnagyobb örömére tehettünk fogadalmat egymásnak és aztán futhattunk az óceán habjaiba. Páratlan élmény volt, mindenkinek csak ilyen esküvőt és utána persze sok-sok boldog évet kívánunk!

Az esküvőt követően egy 1 hetes hajóútra mentünk, ahol megismerkedtünkaz óceánnal, annak élővilágával, megtanultunk sznorkelezni, merülni és ellátogattunk olyan helyekre, ahová egyszerű turistaként soha nem jutottunk volna el.

Evelin és Zsolti
2013.

A nagy kékség. Ebbe belenézni, benne elmerülni, feledhetetlen és marasztaló. Ez hívott a Seychelle-szigetekre, habár még akkor nem tudhattam, mennyivel több lesz ez, mint egy egyszerű kirándulás.

A szót nem vesztegetném az odaútra, mert bárhogyan is érkezik az utazó, a kék óceán illata és a zöld hegyoldalak látványa azonnal rabul ejti, s minden fáradtsága pillanatok alatt elpárolog. Főképp, ha várakozással telve közeledik az ember, szinte azonnal otthon érzi magát. Segít ebben a kellemes klíma (kellemes annak, aki szereti a meleget), persze nem meglepő, az Egyenlítő vidékén járunk, mindössze 7 fokkal délre attól.

Tehát melegnek kell lenni, amit viszont enyhít a kellemesen lengedező szél, vagy a délutáni árnyék, amelyet a gomolyodó felhők vetnek a szigetekre. Szerencsére mindjárt ott van, mondhatni kézre esik az óceán, tehát a vízre vágyó ember hamar kielégítheti a „szükségletét”. Mivel a hajóút előtt pár nappal érkeztem, így alkalmam volt egy kis időt a szárazföldön eltölteni, mintegy aklimatizálódni, ami nem volt haszontalan, az otthoni télből érkezve.

A fő sziget, Mahe sem túl nagy területű, könnyen beutazható, akár autóval, akár a helyközi busz járattal. Ez utóbbi egyébként is kihagyhatatlan program, lévén közvetett bepillantást nyújt az autóbuszvezetők lelkivilágába. Tehát a kaland a buszozással kezdődik, amint száguldottunk a keskeny utakon, merész kanyarokon, emelkedőkön és lejtőkön. A sofőrök java nem bíbelődik túlzottan a finom és elegáns vezetési stílussal, kövér gáz és satufék, e kettőt alkalmazzák nagy gyakorlattal. Tehát kapaszkodni célszerű, még ülve is.

Persze a tenger mindenért kárpótol: csodás színek, formák, egyáltalán a szárazföld és víz találkozása kifejezetten harmonikus és szemet gyönyörködtető. Nem utolsó sorban a víz alatti világ, amelyről ekkor még csak felszínes (szó szerint) benyomásaim voltak.

Hamarosan elérkezett a behajózás pillanata, nagy várakozással érkeztem a kikötőbe, ahol mindjárt kellemes meglepetés fogadott: magyar szóval és kedves mosollyal üdvözöltek. Jól indul, gondoltam magamban. Gyors adminisztráció, néhány további barátságos szó váltása, majd irány a hajó, amelynek fedélzetén nem kevésbé barátságos mosolyok fogadtak. Rövid eligazítás a kapitánytól, majd horgonyt fel és irány a nyílt víz!

Minden utas a fedélzeten bóklászott, ismerkedett a hajóval, vagy éppen a vizet nézte. Amelynek a színe egészen átírta a kékről addig alkotott fogalmainkat. Elbűvölten néztem a víztükröt mely alatt fölsejlett a tengerfenék formája, s odaképzeltem a gazdag trópusi víz alatti élővilágot, megannyi színes és változatos életformájával.

Délutánra megérkeztünk Praslin mellé, s a Rounded Island közelében horgonyt vettettünk. Felhangzott a várva-várt szó: merülés! A lassan aláhanyatló nap fényében ereszkedtünk alá, a kellemesen meleg tengervízben, egy szál rövidnadrág és póló bőven elég volt. Később, még mélyebb vizekben sem (20 m alatt) volt 26 foknál hűvösebb a tenger. Csodálatos, simogató-melengető érzés!

Akkor is, de később újra és újra elkápráztatott a fenékformációk, sziklák, üregek, kanyonok változatossága, mindez benépesítve halak csapataival és egyéb életformák seregleteivel, amelyeket csak felsorolni is nehéz lenne. Mindez olyan élő, vibráló, magával ragadó és befogadó közeget teremtett, amelynél vonzóbbat elképzelni is nehéz. És a kékség, a Nagy Kékség. Mintha nem is szín lenne, hanem anyag, önálló létezés, saját identitás. Kézen fog, elvisz magával és körbe vezet. Habár a víz alatt idegen az ember, de mégis, mintha alkotó elemeink emlékeznének valahogy a nagyon-nagyon régi időkre, amikor a tenger volt mindennek a bölcsője, s otthona. S ez sugárzik át a lelket elárasztó nyugalom és öröm formájában.

A kiváló idegenvezetésnek köszönhetően újabb és újabb nagyszerű merülőhelyeket fedeztünk fel, tanúi lehettünk a reggeli fényekre elősereglő állatvilág szorgoskodásának, amint táplálék után kutatnak. Halrajok köröztek méltóságteljesen a sziklák körül, izgatott bohóchal lubickolt a virágállat tapogatói között, vagy éppen a homár pislogott gyanakodva, mélyen behúzódva a sziklaüregébe. Együtt úszni a tengeri teknőssel, szinte minden nap megadatott ez az élmény. Valamint együtt úszni 1 milliárd planktonnal, az éjszakai merülés során; na, akkor megtudtam, hogy mitől nő akkorára a cetcápa. Hát a planktonlevestől.

És ott vannak a cápák. Gyönyörűek, a természet mesterművei, lenyűgöző teremtmények. Néhány szirti cápát sikerült lencsevégre kapni, némelyik nappali pihenőjét töltötte egy sziklaüregben, a másik csak úgy elheveredett a korall törmelékes tengerfenéken, megint más pedig kíváncsian körbeúszott bennünket. Szinte lehetett érezni, amint azon tűnődik, vajon miféle kreatúrák lehetük. Természetesen egy kicsit fokozódott az izgalom ilyenkor, párosulva a kíváncsisággal, valahogy a zsigereinkben ott van egy sajátos tartózkodás, a víz alatt sokkal védtelenebbek vagyunk.
Jó néhány merülőhelyet meglátogattunk, a búvárvezetőnk igazán kitett magáért, no meg a tenger is kegyes arcát mutatta. A víz jobbára nyugodt volt, néhányszor találkoztunk gyenge áramlással, elsősorban a nyílt tenger felé nyitottabb helyeken.

Kiváló merülőcsapat jött össze, tudásban, érdeklődésben, minden egyes merülés igazi élmény volt, már csak a társaság kedvéért is. A végére úgy összeállt a csapat, mintha mér évek óta együtt merültünk volna. Mondanom sem, kell, mindenki igen fájlalta, hogy olyan gyorsan elérkezett az utolsó merülés, ahol a Teknős Brigád még egy utolsó csoportképre összeállt (azaz „összeúszott”).

Mindehhez kiváló hátteret adott a nagyszerű kiszolgálás és a kényelmes, otthonos hajó. Csupa vidám és segítőkész ember. És a szakács! Az a zseni! Azelőtt nem is tudtam, hogy a sárgarépából is olyan dolgokat lehet készíteni. Friss és ízletes volt minden, ha az ember csak plusz élményekkel kívánt hazatérni és nem plusz kilókkal, akkor oda kellett figyelni az étkezésre.

Persze nem csak víz alatti kalandok történtek, bőven volt látnivaló a szigeteken is. Ki-ki ízlésének, érdeklődésének megfelelően választhatott programot, de igazán érdemes volt megnézni mindent, amit lehetett. Ami rendre visszaköszönt, az a csodálatos természet, a gyönyörű környezet élménye. Sokan mondják, hogy a világ legszebb tengerpartjai közül néhány itt található. Meg tudom erősíteni.

No de nem csak a tenger, hanem a szárazföldek is kínáltak szép dolgokat, első helyen mindjárt a dús, színes, trópusi vegetáció La Digue-szigeten. Aki szeret Európában trópusi üvegházba járni, itt bízvást otthon érezheti magát. Az esőkabát fölösleges, nem azért mert nem esik, hanem mert alatta szépen befülled az ember, egyébként is az eső langyos, egészen kellemes. No meg a dzsungeltúra is élethűbb ilyen formán. Eltévedni lehetetlen, a sziget kicsi, előbb-utóbb a tengerhez érünk, lejtő irányában. Odafenn ugyanaz az érzés, mint odalenn a víz alatt. Megannyi szépség, mélyen átélt harmónia. Valamint a fantasztikus gránit formációk, helyenként tarajosra koptatva az esővíz által.

A Coco de Mer is szépen tenyészik, a Seychelle-szigetek szimbólumát jelentő híres, óriás méretű kókuszdió termés növénye.  Fiatal növény korában tanácsos tisztelettel közelíteni, mert a törzse olyan tövises, mint egy kaktusz. Egy egész erdő tekinthető meg, a Coco de Mer nemzeti parkban, ahol megtudhattuk, hogy az első európai hajósok előbb ismerték a kókuszdiót magát, mint a szigeteket. Azután persze nem késett a felfedezés sem. Szerencsére.

Nem hagyható ki a felsorolásból Aride-sziget, ahol egészen megdöbbentő közelségbe juthatunk (szó szerint testközelbe) az állatokkal. A madarak sem zavartatják magukat az ember jelenléte miatt, csak kissé méltatlankodnak, ha mondjuk tüzetesebben meg akarjuk vizsgálni a fészküket. A rákok és gyíkok, no, az más tészta. Árgus szemmel figyelik a vonuló kétlábúakat és ha ennivalót sejtenek, megindulnak. Ha netán valaki úgy döntene, hogy ledől egy kicsit szunyókálni, biztos, hogy később felébredve, szembe találná magát egy kíváncsi rákkal.

A feledhetetlen órák után felhúztuk a horgonyt és ennek a szigetnek is búcsút intettünk. Ez volt a legtávolabbi pont, innen már Victoria, a főváros felé vettük az irányt, szerencsére nem azonnal, de mégis megindultunk visszafelé. Nem kis bánatunkra.

Még néhány merülés, kirándulás Curieuse-szigeten és az utolsó előtti napon ismét feltűntek Mahe partjai. A társaság szemmel láthatóan nem repesett az örömtől, hogy hamarosan vége az útnak. Volt olyan gondolat is, hogy egyszerűen elraboljuk a hajót, a kapitányt túszul ejtjük és elhajózunk, vissza az Indiai-óceánra, amely oly hívogatóan kéklett kelet felé.

A tréfát félretéve, az utolsó, a fedélzeten elfogyasztott vacsora után mindnyájan egyetértettünk abban, hogy páratlan utazáson vettünk részt és az emlékezetes pillanatokhoz oly sokkal járult hozzá a nagyszerű legénység és a kiváló hajó. Köszönet érte!

Csaba
2016. április

Kicsit nehéz elkezdeni az élménybeszámolót, annyi minden történt. A kikötőben John fogadott minket nagyon kedvesen, utána a hajón megismerkedtünk a teljes személyzettel. Alex tartott egy rövid ismertetőt a hajón való biztonsági előírásokról és az útról. Praslin felé eléggé szeles volt az idő, így többen küzdöttek a tengeri betegséggel, de nagyon hatékony gyógyszert kaptak, így ha valakit netalán ez tartana vissza a hajó úttól, bátran lehet neki ajánlani 🙂

Az előzetes leírástól pár helyen eltérően jártuk be a szigeteket, alkalmazkodva az időjáráshoz. Alex ebben is nagyon profi volt :-). Mindenhol nagyszerű emberekkel találkoztunk, nagyon jó volt a szervezés, ahol volt idegenvezető, ott valóban alaposan felkészültek voltak. A programok jól ötvözték az aktív elfoglaltságot a nyugodt pihenéssel. Külön kiemelném az ételeket: naggyyyyon finomak voltak. A teljes személyzet végtelenül kedves volt, nagyon odafigyeltek ránk mindig.

Mi voltunk az egyetlenek, akik gyerekkel voltunk, Eszter különös figyelmet kapott mindenkitől, ezért külön köszönet jár. Az első nap után már olyanok voltunk, mint egy nagy család 🙂

Pár észrevétel, ami minket nem zavart, de lehet érdemes rá felhívni a figyelmet, főleg ha valaki kisebb gyerekkel szeretne utazni: a kabinok kicsik, csak alvásra érdemes őket használni. A gyerekágyon nincs leesés gátló. Az út alatt nincsenek kifejezett gyerek programok, vannak hosszabb hajózási szakaszok, amiket a kicsik unhatnak, így érdemes nekik különféle játékokkal készülni, elfoglaltságot adni nekik, hogy ne zavarják a többieket.

Zsuzsa és Bence
2017. január